SZIGORÚM BIZALMAS!
Készült: 2 pl-ban
JEGYZŐKÖNYV
a Politikai Bizottság 1972. junius 13-án tartott üléséről
1./ Jelentés Fidel Castro magyarországi látogatásáról
KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Úgy gondolom, Castro látogatása a szokásosnál jobb bepillantást engedett a kubai testvérpárt problémáiba. A tárgyalásokon sok érdekes és fontos dolog merült fel, amit a jelentésben is ismertetünk. Ennél fogva ez a jelentés nagy kiegészítésre nem szorul. Három kis dolgot szeretnék megemlíteni:
A kubai elvtársaknál néhány kérdésben nagyon éles, hibás állásfoglalás volt nemzetközi kérdésekben korábban. Olyanban, amiben mint kommunista párt, mi is érdekelve vagyunk. Például a régi kommunisták kérdése, aztán a latin-amerikai pártok tekintélyéhek kérdése stb.
Nem ismerjük pontosan a kubai elvtársak belső vezetési rendszerét.
Feltűnő volt és jő volt ezeknek a bizonyos korábbi vitás kérdések felvetése. Átgondolt, becsületes volt. Például a régi kommunistákról, illetve az egyesülés előtti kommunista pariról és a saját csoportról Castro nagyon politikusán, jól beszélt. Korrektül. Ez ad egy bizonyos tapasztalatot is természetesen. Elmagyarázta, hogy mi volt Kubában a helyzet a forradalom előtt. Elmondotta, hogy progresszív szervezett erőmkettő volt: a kommunista párt és volt egy egyetemi hallgatókból toborzott radikális irányzat, akik magukat marxistának tekintették,
(p. 1 [f. 131.R])
de nem voltak pártban. Ő úgy nevezte magukat: neо-kommunisták. Azt mondta, a kommunista párt elemzése, amit nem lehet egyszerűen rossz elemzésnek nevezni, ami a klasszikus formákon alapul, arra jutott, hogy Kubában nincs forradalmi helyzet. Ez annyiból igaz volt, hogy tényleg, a klasszikus meghatározások szerint nem volt forradalmi helyzet. Sem gazdasági krizis, sem egyéb krizis nincs, ami a klasszikus formák szerint forradalmi helyzetet teremt, úgy Ítélték meg, hogy a társadalom annyira mentes ezektől, a helyzet megérett arra, hogy egy forradalmi akciót indítsanak. S így indult meg az, amit ők ott csináltak. Megmagyarázta, amikor a hatalom ténylegesen a kezükbe került, nem szocialista volt a forradalmuk. Voltak követeléseik, földreform, s egyéb polgári demokratikus forradalmi követelés. Szocialista nem volt. Ezt a folyamatot is szemléletesen érzékeltette. Elmondta, hogy akkor, amikor a kormány a kezükben volt, semmiféle szocialista országgal nem volt kapcsolatuk. Kuba az Egyesült Államok függvénye volt. Ahogy az imperialisták nyomták őket, aszerint lépésről, lépésre fordultak a szocialista országokhoz, a Szovjetunióhoz. A Szovjetunió segítette őket. így alakult ki, szinte nem is tudatosan az, hogy Kubában a forradalom szocialista forradalommá fejlődött. Sok minden segített abban, hogy egymást jobban megértsük.
Megemlítettem: a klasszikus helyzet az ott, hogy a párt gyakran hibát követ el. Nehéz itt önkritikát követelni, amikor ő meg tudja magyarázni a folyamatot. Említette: mekik büszkeségük, hogy a forradalom ilyen bonyolultan, viták közepette ment végbe.
Fontos volt, hogy hasonló szellemben tárgyalták a karib-tengeri krízist. Castro elmondta: a dolog számukra úgy kezdődött, hogy megkereste őt egy szovjet marsall, el kezdett velük tárgyalni, felajánlott a a rakétákat: a kubai forradalom megvédése érdekében készek rakétákat adni. Ők azt mondták, megvizsgálják, s arra a következtetésre jutottak, hogy a kubai forradalom érdekei nem követelik meg a rakétákat, nekik erre nincs szükségük, egyéb módon is tudnak harcolni. Utána úgy alakult
(p. 2 [f. 132.R])
úgy vetették fel a kérdést, hogy ez az egész szocialista világ védelmét is szolgálná. Akkor ezt újra megtárgyalták, két napig tárgyalta a Politikai Bizottság. Úgy döntöttek, ha a szocialista világ érdeke megköveteli, meg kell csinálni. Közölték a szovjet elvtársakkal: tessék, akár ezer rakétát is hozhatnak. Most, ezek után, jobban megérti az ember ezt a dolgot. A lényeg, hogy a velük való konzultáció nélkül történt a visszavonás. Ez a története az ő oldalukról. Ez is nagyon fontos még a jövő szempontjából is.
A tárgyalás különböző szakaszában az összes szocialista ország szerepelt - Kina, Románia, Jugoszlávia is stb. Nem mondom azt, hogy hajszálra úgy Ítélik meg ezeket, mint a mi pártunk, de merem állítani, érzékelhető, komoly eltérés nincs. Ők persze a jugoszláv dologban élesebbek, mint mi, Romániával is ugyanaz a gondjuk, talán egy árnyalattal itt is élesebben fogalmaznak.
Még egy kérdés: a kubai párt, a kubai vezetés elképzelése saját szerepüket megítélve, lehetett érezni, még mindig egy küldetés-szerep tudatát. Ez sokkal erőteljesebb náluk, mint amennyire szokásos. Nekik van egy bizonyos küldetés-tudatuk. Ők a kubai népért dolgoznak, a szocializmusért, de fontos szerepük van Latin-Amerika forradalmasításában is. Nagyon jó az a szervezeti változás, ami itt történt. Latin- Amerikában minden áramlatot, irányzatot jónak tartanak, támogatnak, ami valójában imperialistaellenes, nem ragaszkodnak csak a fegyveres felkeléshez.
Ebből az alap pozícióból következik a néhány kérdésben való eltérő álláspont. Ők ezt úgy magyarázták: - ebben volt is egy kis vita - ők az USA-kormánnyal ha leülnek tárgyalni, követelik, hogy az USA mondjon le a nemzetközi csendőr szerepéről. Ők erre többször is visszatértek a beszédben. Az ő állásfoglalásaiknak Latin-Amerikában bizonyos jelképes ereje is van.
Ugyanezzel függ össze a nálunknál ingerültebb jugoszláv-román álláspont. Ez a felemás viszony az imperializmushoz. Ha ez a felfogás teret nyerne, súlyos veszélyt jelentene.
(p. 3 [f. 133.R])
Ezért ők élesebben Ítélik meg Nixon lengyel fogadását. Ami a moszkvait illeti, akceptálják, szükségesnek tartották. Biznak a Szovjetunióban e kérdésben is. De rendkívül élesen elitélték azt, ahogy a lengyelek fogadták Nixont.
KÁLLAI GYULA elvtárs;
Két helyen említi az anyag, hogy a Szovjetunióval- való kapcsolatukban visszaesés keletkezett. Úgy gondolom, ennek nemcsak a kubai válság az oka, hanem az, ami utána következett.
A dél-amerikai kontinens harci helyzetének megítéléséről mondtak-e valamit bővebben? Mi idézte elő, hogy a kubai válság után a dél-amerikai népek harci módszereit igy ítélték meg, - most észrevehetően másképpen látják.
APRÓ ANTAL elvtárs:
A rakéták telepítésével kapcsolatos helyzet most világos. Ha jól emlékszem, a viták a Szovjetunióval a rakéták leszerelésekor kezdődtek. Erről mondtak valamit?
PULLAI ÁRPÁD elvtárs:
Valamilyen formában szóba került-e: a párt helyzetére az a jellemző, hogy kongresszust nem tartanak, a Központi Bizottság tagjait kinevezik, általában kinevezett funkcionáriusok dolgoznak. Erről mondtak-e valamit?
BERKE VALÉRIA elvtársnő:
A latin-amerikai kommunista pártokhoz való viszonyukról, vagy annak torzulásáról esett-e szó?
KÁDÁR JÁNOS elvtárs:
Párt-kérdésekről nem esett szó, sem a kongresszusról, sem a kinevezett funkcionáriusokról, sem nemzetközi viszonylatban a latin-amerikai kommunista pártokról.
(p. 4 [f. 134.R])
Egyébként ezzel összefüggésben megemlítem, ahogy az előzetes egyeztetés során a mi szokott megnevezéseinkkel dolgoztunk: párt- és kormány stb. ilyen nem volt az ó részükről. Az ő megnevezésük úgy szólt: Fidel Castro látogatása és kisérete. A tárgyalások is igy folytak, ő soha nem mondta, hogy pártunk, központi bizottságunk, vagy kormányunk. Mindig úgy beszélt: igy látjuk. A kubai bojkott, a kapcsolatok megszakítása stb. megszűnt, kontaktus jött létre, tárgyalnak, beszélnek, a latin-amerikai forradalom közös ügy. Itt tehát javul, normalizálódik a kapcsolat.
Kállai elvtárs kérdésére: beszéltek saját hazai terveikről. Elmondták, hogy objektiv nehézségeik is voltak, így kifejezetten, ebben az összefüggésben nem volt szó. A tapasztalat tahitja a forradalmárokat.
Apró elvtárs kérdésére: amit ők mondtak, annak is ez volt az értelme. Azt akarták érzékeltetni, hogy nekik eszükbe sem jutott saját harcukhoz rakétákat szerezni. Megmagyarázták nekik, hogy ez kell, s amikor leszerelték, ez bántotta őket.
A latin-amerikai küldetésről: majdnem minden kérdésnél reális szemléletet tapasztaltunk. Ezzel kapcsolatban is beszéltek a távoli jövőről is. Egészen reálisan. Azt mondták, 10-15 évre van szükség a belső fejlődés kérdéseinek megoldására. Megmagyarázták, egyedül ők nem tudnak létezni, megállni a lábukon; nemzetközi segítség, együttműködés kell. Ügy képzelik, lesz a világon egy olyan egység, amit úgy hívnak: progresszív forradalmi haladó Latin-Amerika, ők oda fognak tartozni, s nem Észak-Amerikához. Nyelvük spanyol, kultúrájuk is stb. Úgy mondták, hogy a jelen fázisban a szocialista országokkal kell szoros együttműködést kiépíteni gazdasági téren is, más téren is, egészen a kooperációig, amig a világfejlődés oda nem jut, hogy meglesz ez az egység. Elég sok meggyőző érvet hoztak ennek alátámasztására, s sok józanság volt benne. Ez egy hosszú
(p. 5 [f. 135.R])
harc eredményeként fog kialakulni.
BISZKU BÉLA elvtárs:
Fogadjuk el a beszámolót, az előterjesztett határozati javaslatot. Azt hiszem, a 4. pont úgy értendő: a tájékoztató az alapanyag alapján készül, külön melléklet nem szerepel benne.
KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs:
Javasolom, hogy a szovjet elvtársaknak adjuk át az alapjelentést, Tájékoztatásul. Marjai elvtárs kapjon lehetőséget arra, ha érdeklődnek NDK, Csehszlovákia részéről, szóban, a lényegről adjon tájékoztatást.
KADAR JÁNOS elvtárs:
Azt javasolom, hogy a "technikában" a PB ne foglaljon állást. Abban kell határozni, hogy az SZKP-t részletesen informálják, felelős Komócsin Zoltán elvtárs. A többi partnert, ha szükséges, őket is informálják.
Kmf.
Jegyzőkönyvezte:
/Takács Gyuláné/
(p. 6 [f. 136.R])